Raclette, raklett

Ha egy valamirevaló svájci étterem ajtaján benyitunk, az első,ami megcsapja az orrunkat a szinte émelyítő sajtillat. S ha nem a fondütálak felől jön, akkor biztosan: raklett. Azaz grillezett sajt, amelyhez feltétlenül krumplit, legfeljebb még zöldséget esznek. Az biztos, hogy nem tartozik a diétás fogások közé.

A Raclettet Svájcban a múlt évszázad végén „fedezték fel”. Wallis szőlőhegyein a szüret végén már Igencsak csípős hideg volt, szívesen ettek volna valami meleget. Minthogy a svájci hegyek telis teli vannak tehenekkel, a kamrák és pincék mindig dugig vannak finomabbnál finomabb sajttal.

Tudom, a raclettezés arról szól, hogy az ember leül a barátokkal egy raclett sütő köré, és órákig olvasztgatják a sajtokat a krumplira, beszélgetnek, borozgatnak, majd mozdulni sem bírnak.

A legfontosabb persze a sajt, de jó egy kis héjában főtt burgonya, pirított baguette, csemegeuborka és gyöngyhagyma, de lehet variálni sonkával, olajbogyóval, gombával, spárgával, almával, körtével, sőt egy kevés dióval is.

A sajt hazája Svájc déli kantonja Wallis, ma már azonban az ország északi részén is készítik.

A hideg téli estéken behúzódzkodunk a lakásba, és csak egy-egy sétára dugjuk ki orrunkat a természetbe. A raclette segítségével télen is csaphatunk közös sütögetéseket a barátokkal. Biztos a siker, és alig kell dolgozni vele!